1982 második felében a Virgin és a TD elérkezettnek látta az időt egy újabb koncertalbum kiadására. Ennek apropója ezúttal egy európai turné volt, aminek során végre Magyarországon is felléptek. Akit esetleg érdekel, az itteni koncert anyaga megjelent a Fan Club Tangerine Tree című sorozatában. A Logos azonban a londoni fellépésen készült, a Dominion nevű színházban, november 6-án, de ennek a teljes anyaga is megtalálható a Tangerine Tree-ben.
A CD-n mindössze két szám hallható: a 45 perces Logos, és az alig 6 perces Dominion. Érdekes módon annyira összeolvasztották a dolgokat, hogy még azt sem tudom biztosan, hol kellett a lemezt megfordítani. Vannak olyan CD-kiadások, amelyek elválasztották a lemez két oldalát egy-egy fél-Logosra, de még olyan is van, ami egyenesen 9 részre osztotta föl azt: Logos Blue, Logos Red stb. én ehhez sajnos nem tudok alkalmazkodni, mivel ahhoz a változathoz még nem volt szerencsém. E technikai bevezető után térjünk át a lemez tartalmára.
Ebben az időben kezdett a TD mottókat írni a lemezekre. A Logos mottója Jézustól származik: „Legyen több világosság!”
A koncert késve kezdődhetett, mivel a konferanszié a nézők türelmét köszöni meg. Ezután néhány sistergő effekt és indulhat is a szekvenszer. Nem sokáig. Egymást követik a 4-5 perces szakaszok – kissé mint a Mojave Plan-ben. Érdekes, hogy ennél sokkal több köze nincs is a White Eagle albumhoz a zenének, nem annyira gépies, inkább ismét a kozmikus elemek dominálnak. A Logos zenéje nincs annyira iparira lecsupaszítva, mint a Fehér Sas és az Exit. Tény, hogy a zene már nagyon eltávolodott az Encore-féle bolyongásoktól, a zene letisztult, és némi rockos fílinget vett magára. Sorra jönnek a szinte visszafütyülhető témák, és nincsenek is „primitivizálva”, mint mondjuk Jarre egyes lemezein. A 14:30 körül elinduló téma tipikus 80-as évekbeli TD: az ismétlődő dobminta felett a régiekhez hasonló misztikus hangfolyamok szólnak, itt-ott furcsa effektekkel színesítve, miközben egyre több szekvenszerrel színesedik a hangzás, míg egyeten lüktető organizmussá folyik össze az egész, hogy aztán összeomoljon és eltűnjön.
A kedvenc részem az, ami 30:30–nál kezdődik. Mintha egy óra belsejébe néznénk: kis fogaskerekek, karok, műszerek forognak, kattognak, ketyegnek. Ráadásul mindegyik más ütemmutatóban, eltérő ritmusban. Egészen megdöbbentő.
Egyvalami azonban gyorsan feltűnik: hiányzik Froese gitárja. A Schmoelling-érában csakugyan rendkívül háttérbe szorultak a húrok: a Tangramon még kapnak némi szerepet, de az Exiten már egyáltalán nincs gitár – azért ilyen még nem volt. Ezért írtam fentebb, hogy a 80-as évek első fele a TD „legelektronikusabb” időszaka. De nem kell félni, ezt később Froese bőven bepótolta – de hát hallani fogjuk majd még azt is…
A befejező Dominion inkább csak amolyan ötödik kerékként működik: a derűs kis ráadás érdemben nem nagyon ad hozzá az albumhoz, mivel a Logos, mint szerzemény, gyönyörűen le van zárva.
Érdekes módon a zenekar élő albumai még egészen a 80-as évek végéig a 70-es évek TD-jének szellemiségét hordozzák magukon: mikor a stúdiólemezeken már rövidebb számokat hallunk, a koncertlemezre még akkor is 20-25 perces egyvelegeket vágtak össze. De ahogy a későbbi rengeteg archív felvételből és a Tangerine Tree és Tangerine Leaves sorozatokból kiderül, a Logos már nem improvizált, hanem megírt szvit, amit több koncerten is eljátszottak 1982-83-ban. Ezeken a koncerteken már a White Eagle és az Exit számait is játsszák, ahogy a lemezen halljuk. Körülbelül. Innentől kezdve a koncertek már begyakorolt epizódokból állnak össze, legfeljebb a sorrendet cserélgetik.
A Logos igazából egy jó lemez a sok közül, nem emelkedik ki, de nem is adja alább. Tisztességesen megcsinált album, ahogy kell. Aki szereti a TD-t, annak ez is tetszeni fog, aki kezdő, annak nem feltétlenül kell ebből az albumból kiindulni, de lehet. Nem tilos!
Egy biztos: nem véletlenül lett az utóbbi időben (2000-es évek) a TD-nek olyan mérhetetlenül sok archív koncertfelvétele. A 70-es, 80-as években (kb. 1983-84-ig) szinte nem volt két egyforma fellépés, ki lehetett hát adni egy csomót közülük, majdnem új anyagként. Már a hőskorban is ezért jelent meg 2-4 évente élő album.
Folytköv...
Ui: Nincs megtiltva a kommentezés!
