HTML

Tangerine Dream

Albumelemzések a teljesség igényével

Friss topikok

  • acsd: Mindenekelőtt: garatulátok a remek bloghoz! Hozzátehetek egy morzsányit a teljességhez? Az At Da... (2020.06.20. 21:38) Goblins' Club (1996)
  • VideoDream: Nagyon tartalmas blog, még a hardcore TD-fanoknak is okoz meglepetést. Gratulálok hozzá! Az Underw... (2015.11.09. 18:17) Underwater Sunlight (1986)
  • dormog: Vajon a szövegek hol érhetők el? (2015.11.09. 17:33) Inferno (2002)
  • : (Megjegyzem, a Remote Viewing pedig a "Hírháttér" című műsor zenéje volt :-D) (2013.05.04. 22:22) Exit (1981)

Linkblog

The Seven Letters From Tibet (2000)

2010.04.19. 21:34 Geri12

A TD követező albuma a Valentine Wheels koncertalbum, de ezt csak később tudom elemezni, bocsi.

 

 

A TD 2000-es stúdióalbuma tökéletes kezdés a 3. évezredhez! Edgar és Jerome legújabb alkotásán visszafordultak (rész-ben) a gyökerekhez: a CD 7 számán alig hallható szekven-szer, csak lágy, atmoszférikus, itt-ott keleties hangzások. A dalok címe a szivárvány hét színén megy végig, és az eddigi new age-dübörgésekhez képest a The Seven Letters From Tibet hihetetlen nyugalmat áraszt.

Az első a The Red Blood Connection – azaz A vörös vérkapcsolat. Baljós hangokkal indul, akkordok sorát hallhatjuk, aztán mintegy szólistaként, megszólal egy oboahangszín.

A The Orange Breath (A narancsszín lélegzet) a kedvencem az albumról. Nyugis, kiegyensúlyozott, olyan hangulata van, mintha egy tibeti kolostorban lennénk valahol 6000 méter magasan, és onnan néznénk szét a hegycsúcsokra. Hát még mikor a kínai szintetikus hegedű is megszólal! Gyönyörű, erre ekkor igazán senki sem számított a TD-től.

A The Golden Heart (Az arany szív) folytatja a sort – ez az egyetlen Jerome-szerzemény az albumon, a többi Edgaré. Egy fenséges, egyszerű dallam uralja a számot. Hallatszik is, hogy a dal Jerome-é, mert ő azért megmaradt a ritmusnál, ennek van a legkarakánabb ritmusa a korongon.

A The Green Land (A zöld föld) sem töri meg az ívet: a dalnak lassú, komótos ritmusa van, és zongora szolgáltatja a dallamot.

Ezután következik a mintegy negyedórás The Blue Pearl (A kék gyöngy). Ez a szám két részre oszlik: az első még inkább jár a földön, bár már itt sem hallhatunk semmi ritmust; a második részt pedig már ismerjük. Bizony, ez volt az a bizonyos Lhasa, a Quinoa-n.

A The Indigo Clouds (Az inidókék felhők) tényleg egy felhős eget huttat eszünkbe, főleg 1:30 körül. Ez emlékeztet leginkább a régi-régi TD-zenékre, pl. a Tangram atmoszférikus részeire. A szám végefelé hallható énekszerű hangzásokat a TD sokat fogja használni a 2000-es években.

A finálé (The Purple Of All Curtains – Minden függöny lilája) kezdése teljesen olyan, mint a 70-es évek mellotronos agytájképei, vagy a Sequent C’ a Phaedra-ról, bár ott a fuvola volt a ludas.

Ez az album tényleg fantasztikus és különleges, hiszen a régi megrögzött progresszív-rajongók is elismerően bólogattak. Bár furcsa, hogy a legnagyobb progosok azt szeretnék, hogy a TD mindig ugyanazt csinálja, holott a szó pont hogy haladást jelent… Na mindegy…

A CD füzetében Edgar egyfajta „magyarázatot” is fűzött a zenéhez. Először is a biztonság kedvéért leszögezi, hogy „Ez a felvétel nem kapcsolódik semmilyen politikai párthoz vagy eszméhez. Az sem a szerzők szándéka, hogy bármilyen helyi spirituális mozgalmat támogassanak vagy kritizáljanak.”

A mai helyzetet látva jól tette Edgar, hogy ezt leírta. Ezután mélyebbre ás, amit sajnos nem tudok szépen lefordítani, de arról szól, hogy a világnak különböző szintjei vannak, és mi egy másik szintre csak spirituális úton tudunk bejutni. Minden anyag, minden a mienkben és a spirituális világban is, hétrét hajtott, hét fokra osztott. Innentől kezdve a szöveg elég homályos lesz, de aki ért a keleti foilozófiához, az megértheti, miről is van szó.

Edgar nagyon sok TD-lemezre ragasztott egy-egy mottót, tehát ezeknek a zenéknek ő egyfajta filozófiai réteget is szánt. Az első ilyen a Logos volt 1982-ben, azután szinte minden album rendelkezett valamilyen kis szöveggel. Később már kész kis esszéket tett a CD-k füzetébe, hol saját maga írta, hol mástól kölcsönözte. A zene élvezetéhez azonban nem feltétlenül kell töviről hegyire átvizsgálnunk ezeket, hiszen egy művészeti alkotásnak pont az a lényege, hogy mindenkinek mond valamit, lehetőleg mindenkinek mást, ami függ a befogadó személyiségétől, természetétől, tapasztalataitól, legyen bármilyen homályos érzés is, amit érez. Ez különösen igaz az instrumentális zenékre, ahol még tágabb az értelmezési sík. Ehhez még hozzájön az is, hogy ezek a kísérőszövegek, mint a The Seven Letters From Tibet-nél is, gyakran nehezen értelmezhetők.

Egyébként örömmel látjuk, látják a rajongók is, hogy az új évezredben a TD ismét a mélyebb filozófia felé fordult. A műveknek ezúttal, mint azt az imént is láthattuk, komolyabb mondanivalójuk van.

A tibeti album után következett a Dream Mixes sorozat harmadik része, a The Past Hundred Moons. Ennek viszonylagos sikrere után jelent meg az az alkotás, ami a TD eddigi legnagyobb vállalkozása. És ez 35 év után nagy szó!

 

Folyt.köv...

Szólj hozzá!

Címkék: zene album tangerine dream

A bejegyzés trackback címe:

https://tangerinedream.blog.hu/api/trackback/id/tr641935634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása