Elnézést kérek, de egy szubjektív kijelentéssel kezdem: ez az 1982-es album nekem személyes kedvencem. A kritikák általában lehúzzák, én mégis nagyon kedvelem.
A trió az Exit-féle kitérő után ismét egy húszperces számmal rukkolt elő: a Mojave Plan-nel (Mohavi-terv). Aki nem tudná: van egy ilyen nevű sivatag az USA-ban, és ezt a nevet viseli egy indián nép is. Lássuk, mit hallunk! (Micsoda képzavar…)
A Mojave Plan című 3 tételes, elő- és utójátékkal felszerelt szvit a lemez legjobb alkotása, ami elméletileg egy, a Mojave-sivatagot átszelő autóútról szól. Ehhez képest elég ipari a hangzás. Egy nyomasztó, nyávogó effektekkel tarkított kopogós rész után ismét egy Kraftwerk-szerű epizód indul el, sok-sok különleges hangzással, amiknek szokatlanul széles tárháza meglepő a TD-től. A zene alapelvei nem túl bonyolultak, de hát a zenekar sosem erről volt híres; a tételt Froese visító gitárszólója zárja. A második rész szerves folytatása az előzőnek, egy hasonló szekvenszermotívummal és szintiriffekkel, ezúttal dúrban. A harmadik tétel különösen Kraftwerk-szerű, erősen emlékeztet a robotegyüttes egy évvel korábbi Computerwelt című albumára. Még a hadaró gépi hang is ott van a Nummernből – igaz, ezt az effektet a TD már az 1975-ös Ricochet-n is használta. Az epilógus egy hátborzongató vonós hangszerelésű levezetés, disszonáns, szinte fülsértő hangokkal.
Az egész kompozíció nem túl derűs, inkább lélektelen, elidegenítő, gépies. Eddig egy TD-lemezen sem lehetett érezni ilyen nagyfokú szerkesztettséget – a TD lemezei egyre tudatosabban válnak „szabályossá”. A Mojave Plan az egyik első olyan kompozíció, amit az együttes teljes egészében előadott élőben – eddig ez legfeljebb rövid részletekre terjedt ki.
A B-oldalon három rövidebb szerzeményt hallhatunk. A Midnight In Tula a zenekar valaha volt legkegyetlenebb száma. A kezdő ütemek alapján azt gondolhatjuk, hogy a Mojave Plan feszültsége után most nyugisabb zene következik, de nem, a ritmus megugrik, és megszólal egy igen disszonáns, idegbeteg téma. Görcsösen váltakoznak az akkordok, megriadt állatokként rohangálnak az effektek… még jó, hogy csak négy perc, mert különben teljesen kikészülnénk ettől a dobgéptől – és a kompozíció szándéka a jelek szerint pontosan ez.
A következő, a Convention Of The 24 már-már elandalít a maga 9 és fél percen keresztül ismétlődő bonyolult ritmusképletével. A finálé, a címadó szám szép darab: a látszólag ugyanolyan monoton dal sasként bontja ki szárnyait, hogy a végén felszálljon, a sok idegeskedés némi után reményt adva.
A zene valószínűleg az Exithez hasonló mondanivalóbal bír. Többek között Froese hidegháborútól, sőt mindenfajta háborútól való félelme is ihlethette ezt a monoton zenét, és a gépesített világ lélektelensége. Itt azonban egy ponton jelentősen eltér ez az alkotás a Kraftwerk lemezeitől. Míg amazok ironikusan ünnepelték a technikát és egyenesen lubickoltak a gépek világában, miközben ki is gúnyolták azt – a White Eagle nem ilyen felfogást képvisel. A TD (vagyis Froese) nem szívleli ezt a világot, szorong benne, és ki akar belőle törni – ezt jelképezi a sokkal derűsebb befejező dal.
Ez csak az én értelmezésem. Faramuci dolog instrumentális zenék „jelentéseit” boncolgatni, hiszen valószínűleg mindenkinek mást és mást üzennek. Nyilván lesz olyan, aki a White Eagle-t hallva csak ötlettelen, monoton futószalag-darabnak fogja gondolni. De az ilyen ember valószínűleg a Kraftwerket sem kedveli, és ezt a véleményt is el kell fogadni, de nem muszáj vele egyetérteni. Megjegyzem, nekem sem ez a véleményem.
Az idő azonban pereg, lépjünk mi is tovább. Az 1982-es év terméke még a Das Mädchen auf der Treppe (Kislány a lépcsőn) című EP, ami a Tatort (Tetthely) című német krimisorozat zenéjéből tartalmaz 4 számot. A zenéről csak annyit, hogy a címadó dal a White Eagle szám újragondolt változata és – az EP bekerült a német Top 20-ba. Ezt a TD tulajdonképpen balesetként könyvelte el, hiszen sosem akartak „sztárok” lenni, amit az is mutat, hogy az a tény, hogy a szám „sláger” lett, egyáltalán nem befolyásolta őket a továbbiakban, hiszen semmi komolyabb szándékuk nem volt vele.
Folyt.köv!?!!!!
