Az 1975-ös Ricochet nevezetes album a TD történetében, mégpedig azért, mert ez az együttes első élő lemeze. De itt álljunk is meg!
A TD az „élő” kifejezést ugyanis elég sajátosan értelmezte. A koncertalbumaik egészen a 90-es évek elejéig úgy készültek, hogy összevágtak 40 (dupla esetén 80) percnyi anyagot különféle fellépésekből, stúdióban(!) rájátszottak plusz szólamokat, és egy amolyan félig élő, félig stúdióalbumot hoztak létre. Így hát a koncertlemezeiknek nem sok köze van a stúdióalbumokhoz, legfeljebb annyi, hogy itt-ott néhány dallam visszaköszön.
A Ricochet az 1975-ös francia-angol turnén lett felvéve, sok-sok órányi anyagból. Az anyag teljes egészében improvizáció!
A lemez elején természetesen a Moog bömböl, de aztán a szekvenszer ritmusára a gitár ismételgetni kezd egy dallamot, amit a szinti is átvesz, amikor Franke újra előveszi dobfelszerelését. A ritmus itt meglepően „fölhözragadt”, de természetesen a Moog-féle kavargás sem marad el. Sustorgások, visító gitárriffek, zakatolások, mindez jobbra-balra vándorol a sztereó csatornákon – a TD ismét nagyot alkotott.
A ritmus középpontba kerülése új fejezetet nyit a TD történetében. Itt ugyan még nem annyira meghatározó, mint amennyire később lesz, de már most megfigyelhetjük, hogy az együttes kezd „leszállni a földre”, bár a kábulat ugyanaz. Az embert teljesen magával ragadja a sok-sok szekvenszer, szintetizátor egymásba fonódó hangörvénye. Méghogy az elektronikus hangszerek lélektelenek!
A második rész abban különbözik az elsőtől, hogy egy gyönyörű zongoraszólóval kezdődik, amihez Froese szakterülete, a Mellotron társul. A zongorán különben minden bizonnyal Baumann játszik. A 13:00 körül meginduló gyárzene elég meglepő – ezután egy meglehetősen disszonáns Mellotron-szóló következik. Ezt ugyanaz a szekvencia követi, ami a második rész elején volt.
Érdemes összehasonlítani a TD-t és nagy honfitársukat, a Kraftwerket. Mindkét együttesnél ekkorra már nagyon fontossá váltak a szintik és a szekvenszerek (ti. a Kraftwerk ekkor a Radioaktivität című lemeznél tartott), de milyen más célokra használják fel azt! A TD és a Kraftwerk azonos gyökerekből indult, mindkettő vérbeli krautrock-együttes volt. Tessék csak meghallgatni az első két lemezt (Kraftwerk és Kraftwerk 2), rá se fognak ismerni a későbbi robot-imidzséről elhíresült zenekarra!
Ezen a turnén a TD újabb területeket hódított meg, mint pl. Spanyolországot. A koncertek stílusában egyedülálló volt az is, hogy a zenészek nem is igazán látszottak a színpadon, egyáltalán nem voltak előtérben. Edgar szerint maga a zene a fontos, nem az, aki létrehozza. A koncerteken ekkoriban kevés volt a látványelem – nem is kellett, hiszen a soselátott szerkentyűk épp elég látványt szolgáltattak…
Szóval – egyre nagyobb turnék, koncertek. A TD tovább építi karrierjét. Froese is: ebben az évben jelenik meg második szólólemeze, az Epsylon In Malaysian Pale (Epszilon maláj árnyalatban). Az elég szürreális című album nagyjából ismét a TD vonalán halad.
