A TD nagy-nagy jubileumhoz érkezett – 1997-ben lett kereken 30 éves! Edgarék bejelentették, hogy ez alkalomból a rajongók valami különlegesre számíthatnak, ami meg is érkezett, méghozzá egy majd 80 perces élő album, a Tournado formájában.
Ez tényleg különleges, tökéletesen illik rá a címe. Nemcsak azért, mert ez a TD első olyan koncertlemeze, amire semmilyen utólagos rájátszás NEM került, és nem is csak azért, mert a TDI cég első kiadványa, hanem azért is, mert olyan lendületes, és annyira élvezetes mind a 75 perce, hogy az valami hihetetlen. A Tournado a TD 1997-es európai turnéjának egyik koncertje teljes második felét tartalmazza.
Ezen a turnén a TD másodszor is ellátogatott Magyarországra, ezúttal a PeCsában koncerteztek. A fellépés teljes anyaga fellelhető a Tangerine Leaves sorozatban is!
A Tournado albumon csupa már ismert szám hallható az 1992-97-ig terjedő érából. És ha meghallgatjuk a korongot, tényleg hanyatt fogunk esni a lendülettől. A koncert egyébként még egy szempontból érdekes: Lengyelországban került rá sor – ha még emlékszünk a Polandra… Nos, ez legalább olyan jó, bár már teljesen más stílus. A koncerten egyébként a két tag mellé Zlatko Perica és Emil Hachfeld dobos csatlakozott.
Az Intro a Codotronic nevű elektromos dobfelszerelésen játszott bevezető, Emil Hachfeld fokozza az izgalmat, ahogy egyre gyorsabban veri a dobokat, majd egy szóló következik, ami, megmondom őszintén, elég furán hangzik. Az ezután beúszó Flashfood az Oasis című videóalbumról van. Gyönyörű, lírai kezdés, misztikus, életteli new age. A következő szám a 220 Volt, ezt is hallottuk már. Itt még jobb… amikor (valószínűleg) Edgar gitárja megszólal, hát… egyszerűen csodálatos.
Ezután a Turn Of The Tides albumról a Firetonguest adják elő, hibátlanul, Perica spanyolos szólója talán még virtuózabb, mint a lemezen. Most a Girls On Broadway következik a Rockoonról: még ezt a gyengécske számot is olyan élettel töltötték meg, hogy... hogy csak na.
Ezután a Tyranny Of Beauty dala következik, a Little Blonde In The Park Of Attractions, ami kapott egy hihetetlen dance-ritmust, ezután az új albumról a Rising Haul In Silence és a Lamb With Radar Eyes hallható. Ez utóbbi egy bizonyos „Lost Lamb” verzió.
A számok olyan szépen vannak összeillesztve, szünet nélkül, hogy az ember elgondolkodik: miért nem használták ezt a fogást a stúdióalbumokon is? Klassz lett volna…
De a legnagyobb meglepetés csak most következik: a Rockoon sivár száma, a Touchwood. Ezt most úgy megdobták ritmussal, hogy csak ámulok. Szinte technószerű dübörgéssel kezdődik, már-már dance-fílinget kölcsönözve neki. A koncert zárása a Towards The Evening Star, szintén az új albumról.
Megfigyelhető, mekkora változáson ment át 30 év alatt az együttes: a Ricochet (1975) 100%-osan improvizáció volt, ezen az albumon pedig majdnem hogy hangról hangra megegyezik a zene a lemezen hallható anyaggal. A bővítés legfeljebb annyi, hogy több számban hosszabb a bevezetés, a hangszerelés dúsabb, és az ősszekötéseknél mindenféle effekteket hallhatunk. De hát ezt minden valamirevaló együttes így csinálja!
És az is látható, hogy bár a 90-es évek albumai talán már nem annyira erősek, mint mondjuk a Virgin-albumok, de élőben a TD mit sem vesztett lendületéből, még ha más stílusban játszik is!
A Tournado után a TD egy kis szünetet tartott. Ezt úgy kell érteni, hogy a következő két albumuk nem „teljes értékű” korongok, mindjárt látni fogjuk, miért.
A TD következő albuma stúdió ugyan, de mégsem tárgyalom külön fejezetben. A címe Ambient Monkeys. Az 1997-es Eurotour koncertjei előtt a közönség háttérzenét hallhatott, amik részben új számok, részben klasszikus zeneművek feldolgozásai, részben saját régi számok új verziói, maradékok voltak. Ezeket jelentették meg ezen az albumon.
Ezenkívül megjelent még 1998-ban a Transsiberia is, ami egy dokumentumfilm-sorozat egyik epizódjának zenéje volt, a Transzszibériai Vasútról. Ez az együttes azon kevés filmzenéi közé tartozik, amely talán még a film nélkül is élvezhető – ez nem is baj, hiszen a film állítólag el sem készült… A CD itt-ott úgy hangzik, mintha az együttes a Kraftwerk Trans Europa Expressének ihletése alatt dolgozott volna. Érdekessége, hogy az utolsó szám (The Golden Horn) a pontosan 10 évvel korábbi Turning Out The Wheel átdolgozása az Optical Race albumról.
